A kulcshoz mindig azt a metaforikus jelentést társítjuk, hogy amikor kinyit egy zárat, ajtót, akkor új lehetőségeket tár fel előttünk az életben.

Ám, mint ezt a jelképet, ezt se lehet csak egyféleképpen értelmezni...

A szoba sötét és nyirkos volt. A lány már nem is tudja, hogy mennyi ideje zárta be őt ide, Ő.
A lány már nem tudott tisztán gondolkodni, egyszerűen, csak ki akart jutni börtönéből. Most épp önkéntelenül és tompán pihengetett egy vaságyon, hagyta, hogy láncai tartsák meg őt.
Ekkor megint meghallotta a hangot: Facipők kopogását a kőfolyosón, amik egyre hangosabban duruzsoltak a fülében.
Előző nap... Nem is... Talán pár órával ezelőtt (a lány időérzékelése, márt teljesen megbízhatatlan volt) ez a kopogás megfosztotta őt az érzéseitől...
A zaj abbamaradt, majd egy másik, sokkal halálosabb váltotta fel:

A kulcs kattanása a zárban.


Az ajtó nyikorogva feltárult és belépett rajta Ő.
A kulcsot a zárban hagyta... A lány előtt pár méternyire ott volt szabadsága záloga, de rabláncai nem engedtek neki.
Fejét felszegte és végigmérte amennyire csak lehetett a gyertya fényében, amit Ő a balkezében tartott. A száján undorító vigyor, a szemében szürke kegyetlenség ült.
- Nos, mire várunk még...?! -mondta kajánul és letette a gyertyát a földre, majd közelebb lépett a lány felé... Egyre és egyre közelebb... A lány szíve újra összeszorult...
Órákkal később a kulcs újra bezárta az ajtót és Ő egyedül hagyta a lányt...


És a lány már megint nem érzett semmit...