Minden nő életében elérkezik a nap, amikor a munkája kifizetődik, teljesül az álma és fehér ruhát ölt. Nem, nem az esküvőre gondolok! Ennyire azért ne haladjunk előre.
Szalagavató bálról beszélek.
Már a nagy napot megelőzően, 5 hónappal korábban elkezdődtek a teendők. A szalagtűzéshez kosztümöt varratni, osztálytáncot megtervezni, a keringőhöz párt kellett találnom és be kellett tanulnom a táncot minden egyes kis lépésével. (Egy eléggé maximalista ember vagyok és ezzel kívételesen meggyűlt a bajom. Bármi, aminek eddig nekivágtam, sikeres és tökéletes volt; meglepődtem, amikor a mozdulatok megtanulása ilyen nagy nehézséget okozott a számomra.) Nem beszélve a ruháról, a gyönyörű, hófehér ruhámról. Ha 7 boltot nem jártam be, egyet se, de megtaláltam valahára a tökéletes darabot. Csodálatosan festettem benne; a csipke eltökélten védte az abroncsot attól, hogy az akár egy pillanat erejéig is láthatóvá váljon, a vállamat ezzel szemben szabadon hagyta és az apró kövecskék pedig szétszórták fényüket.
Mire elérkezett az esemény, lassacskán mindent el tudtam intézni, a tablófotózás majd csak utána lesz.
Alig vártam már a holnapot, ám nem bírtam aludni. Felhívtam Milánt, aki a párom volt a keringőben. Ő egy nagyon érdekes és értékes ember, igazából meglepődtem, amikor kedvesen rám mosolygott és azt mondta, örömmel lesz a párom. Nagyon helyesnek találom a szőke hajával és kék szemével. Amikor felhívtam, a hangjától - már csak attól, hogy hallom - megnyugodtam. Megkért, hogy ne izguljak annyira a következő nap miatt.
Sajnos ezt másnap reggel hamar meg kellett szegnem.
Pisilés után, miközben megmostam a kezem, belenéztem a tükörbe. Azt hittem felsikoltok! Egy hatalmas gennyedző pattanás volt a szájam szélénél! Ne! Vettem egy mély levegőt, majd neki álltam nyomkodni. A genny elkezdett kifakadni, aztán dőlni kezdett belőle a vér is. Ez után a pattanás leginkább egy undorító herpeszre emlékeztetett.
Ezt nem hiszem el!
Mindent megpróbáltam, de az a vörös kráter nem akart eltűnni.
- Anyaaa! - sikítottam.
Ő rohant, mert azt hitte baj van és jól is hitte! A pattanás a mai napon igen is nagy dolog! Miért velem történik és miért ma? Megpróbáltam lealapozózni, de túlságosan elütött a bőrömtől. Anya ment és vett másikat. Én közben megfürödtem, aztán fogkrémmel próbáltam leszárítani a kis rohadékot. Állatira csípett, szóval azt hittem használ ... tévedtem.
Amit anyu vett, sajnos az se volt tökéletes, de legalább jobb volt, mint az előző. Kicsit lenyugodtam és folytattam az előkészületeket; gyantáztatás, szemöldök szedés, manikűr, minden, ami befért este hat óráig. A termes főpróbán már tegnap túl estünk, ma már az éles keringő vár minket.
Este hatkor Milán oldalán vártam, hogy a zene elkezdődjön és elindulhassunk. Nagyon melegem volt a ruhától, és izzadtam egy kicsit a feszültségtől. Megtöröltem az arcom, ekkor vettem észre, hogy egy kis halvány barna folt van a kezemen. Leszedtem a pattanásról az alapozót! Pánik! Vissza kell mennem az öltözőbe! Valahogy ki kell innen jutnom, nem mehetek így ki!
- Milán … - kezdtem volna, de ekkor megszólalt az ismerős dallam és az embertömeg megindult.
Milán húzott maga után, ki a díszterembe. Nem volt esély menekülésre.
Kint rengeteg ember volt és mindenki videózott vagy fényképezett. Minden pár felállt a helyére, én közben próbáltam úgy tartani a fejem, hogy legalább Milán ne lássa. Miért velem történik ez meg?
- Ne aggódj már ennyit, amiatt a kis pattanás miatt - suttogta miközben elkezdtünk táncolni. - Mi ez a fejtartás? Így vonod fel magadra a figyelmet? Légy már természetes. Megnyugtatlak, hogy ilyen távolságból senki nem látja. Amúgy meg, hiába alapozóztad le, mert az alapozó se tünteti el, csak elfedi - meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy a fiú már korábban észrevette.
Tényleg ennyire figyelne rám? Érzem, kezdek elvörösödni.
- Milán …
- A másik meg, szerintem sokkal helyesebb valaki természetesen. – Na jó, ez megadta a kegyelemdöfést, most már tényleg úgy nézhetek ki, mint egy paradicsom. - Mosolyogj, mert fotóznak! - Vigyorogtunk egyszerre el.
Megpörgetett. Ezek után már könnyedén mozogtam a zenére. Pár perc múlva, már teljesen felszabadultam és mosolyogtam; hol Milánra, hol csak azért, mert nem bírtam nem mosolyogni.
Aztán hirtelen vége lett. Megcsináltuk! Talán túl gyorsan is ... Élveztem a táncot. De! Legalább kifizetődött az a rengeteg idő, amit ebbe belefektettünk.
- Csodálatos érzés - mondta a fiú, mintha csak olvasni tudott volna a gondolataimban.
Büszke voltam, hogy Milán volt a párom és, hogy vele csinálhattam végig ezt.
- Köszönöm, hogy végig csináltad velem ezt - mondtam ki hangosan is végül.
A szülők jöttek, hogy megörökítsenek minket, és hogy elkezdődhessen a családi fotózás.
- Ugyan, ez nekem is fontos volt.
- Csíz! - kiáltott anya és Milán átölelt a derekamnál.
Persze, tánc közben is volt, hogy így tett, de ez más. Ez nem volt kötelező. Pirultam. Kicsit félre hívtam.
- Nézd Milán én … - kezdtem volna aztán elakadtam. Tudom, hogy képes vagyok rá, gondoltam, és kifújtam a levegőt, majd vettem egy mélyet. - Az elmúlt időben én … rájöttem, hogy fontos vagy nekem.
- Igen? Óh! Ennek örülök - mosolygott. - Én is kedvellek.
- Nem, azt hiszem félreértettél ...! Én …
- Óh! Barbi ... figyelj, nem gondoltam volna, hogy túlgondolod... Én … !
Tusé. Előtte szíven talált, de csak most éreztem meg, hogy egy éles tört dobott felém, amit aztán kihúz, hogy tuti elvérezzek. Teljes megsemmisülés. Kialudt a tűz. Csak védtelenséget éreztem.
- Értem, szóval nem szeretsz ... fel fogtam és ... – közbe vágtam, nem akartam hallani, ahogy megaláz.
- Meleg vagyok - szakított félbe.
Ez felért egy pofonnal, ami felébresztett, vagy mintha eddig víz alatt lett volna a fejem és most rántottak volna ki a tóból.
- Hogy mi? - elképedtem.
- Meleg vagyok. Ezért igen, nem gondolok úgy rád, de szeretlek, mint barátomat. A másik meg, a párom már így is kicsit féltékeny rád - nevetett. - Óh nézd csak, ott jön.
- Sziasztok! - köszönt ránk egy magas, barna hajú srác és egy apró puszit nyomott Milán arcára.
Na ne! Hogy lehet két ilyen jó pasi meleg? Vagyis. mért mindig a jó pasik melegek?!
- Ő itt Andris, Barbi.
- Örülök! - már nem voltam szomorú, inkább kellemetlenül érzem magam, olyan hülye voltam, hogy nem vettem észre. - Ahj Milán, ez nekem annyira kínos, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni!
- Mi történt? - kérdezte Andris, miközben fogta a barátja kezét.
- Hát ... gyakorlatilag Barbi épp az előbb vallott nekem szerelmet - elnevettem magam, mert ez a szituáció visszagondolva annyira abszurd volt; egy meleg srácot akartam pasimnak.
Csatlakoztak hozzám a kacagásban.
- Ne aggódj - kezdte Andris, amikor lecsillapodott a vihogásunk. - Nem maradtál le sok mindenről, nem olyan nagy szám ez a srác - kacsintott.
- Hé! - bökte meg az ex-táncpartnerem. - Még, hogy nem vagyok nagy dolog!
Mosolyogtam, miközben néztem a jelenetet és arra gondoltam, hogy mihez vezethet egy apró pattanás. Aztán pár pillanat múlva, … hirtelen elsápadtam a felismeréstől.
Holnap tablófotózás!
Utolsó kommentek